Rólam
A műhely
Többnyire korongon készítem a tárgyakat, kisebb részben kézzel építve. A terrakotta darabok és a saját keverésű, vegyes agyagból formált kaspók egyszeri égetéssel, zsengélve készülnek. Kültéri használatra – vagy a máz jellegétől függően – magas tűzön is kiégetem őket, így télállóvá válnak. Bizonyos edények egyedileg, funkcióra szabva is rendelhetők.
Erősen samottos, durva agyaggal is dolgozom. Bár ez az anyag elvileg nem korongozható, felületének nyers textúrája és díszítőértéke számomra különösen izgalmas.
Másik fontos hatás számomra a korai évszázadokból fennmaradt afrikai vízhordó edények világa. Díszítőelemeik és karcolt rajzaik a legtermészetesebb absztrakt formakövető vonalak, amivel a művészet történetében valaha találkoztam.
POT-AGORA
A POT-AGORA története
Képzőművészeti egyetemi végzettséggel, festőművészként évtizedekkel ezelőtt ragadott el a föld, az agyag iránti vonzalom. A kerámiaműves szakmai képesítést a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium és Technikumban szereztem meg, ahol az üvegművesség elméleti és gyakorlati részébe is belekezdtem. Véglegesen azonban csak néhány éve alakítottuk ki a kerámiaműhelyt egy kis Káli-medencében fekvő faluban, Salföldön. Alkalmasabb hely nem is létezik: a mérhetetlen variációban felbukkanó kőformák és a maga a Kőtenger; a szederbokrok, a föld vörös és sárga agyagai, anyagai számomra már mind inspirálóbbak a nagyvárosnál. A pot -agora („edénypiac”) angol és görög szóösszetétel; a mindennapi egyszerűség lehetőségeiben rejlő bonyolultabb formákat rejti.